Menü
Close
A mellnagyobbítás szövődményei többféleképpen csoportosíthatók. Saját csoportosításom egyik szempontja a műtét időpontjához történő viszonyítás. Ezek szerint beszélhetünk korai és késői szövődményekről. És a BIA-ALCL felismerése és a mellimplantátum betegség gyanúja indokolja, hogy megkülönböztessük a jó- és a rosszindulatú szövődményeket.
A mellimplantátum heveny kilökődés rendkívül ritka jelenség. A legújabb mellimplantátumok biztonságosak, „barátságosan” viselkednek azemberi testben. Ennek ellenére 100 %-ban nem lehet kizárni egy ilyen szövődményt. A mellimplantátumnak pontosan a mellbimbó mögött középen, szimmetrikusan kell elhelyezkednie. Az izom alatt precízen kialakított zsebben kizárólag felfelé mozdulhat el az implantátum. Ezt akadályozza meg az állítható kompressziós mellpánt. A kerek implantátumok kisebb elmozdulása nem okoz látható forma változást, ezzel ellentétben az anatómiai mellimplantátumok elmozdulása már azonnal észlelhető deformitást okoz. A mellimplantátum rendellenes helyzetét műtéttel kell korrigálni. A mirigy alá beültetett implantátumok elsősorban lefelé mozdulhatnak el. Utóvérzés és vérömleny a leggondosabb műtét mellett is előfordulhat. Megoldása azonnali műtét: a reoperáció során vérzéscsillapítás, a zseb tisztítása, fertőtlenítő kiöblítése, újra csövezés történik. Ha a mellimplantátum körül genny alakul ki, akkor az implantátumot minél előbb el kell távolítani. A gennyből mintát kell küldeni baktérium tenyésztéses vizsgálatra. Az eredmény megérkezéséig tapasztalaton alapuló antibiotikus kezelés kötelező, melyet célzott kezelésre váltunk a kórokozó gyógyszerérzékenysége alapján. A kivett implantátum nem ültethető vissza, veszélyes hulladékként meg kell semmisíteni. Az új mellimplantátumot legkorábban 3 hónappal később szabad beültetni, de a biztonság érdekében ennél hosszabb várakozást is előírhat a kezelő orvos. Az implantátum gennyedését a páciens bőr baktériumai okozzák. Leggyakrabban Staphylococcus epidermidis vagy aureus, ritkábban Streptococcusok. Az implantátum körüli savós-gyulladásos folyadékképződésért (orvosi nevén szeróma) is a bőr baktériumok a felelősek. Ilyen esetekben gyengébb a kórokozó és kisebb mennyiségű baktérium kerül a zsebbe, mely biofilmet – ami egy fertőzésből eredő hártya – hoz létre az implantátum felszínén. A durvábban érdesített mellimplantátumoknál gyakrabban előforduló szövődmény. Ha antibiotikus kezelésre nem javul, akkor sajnos ilyen esetben is el kell távolítani a mellimplantátumot. Csere javasolt, más felszínű implantátumra. A felszínes sebgyógyulási szövődmények csak a bőrt és a bőr alatti szöveteket érintik és nem érintik az implantátumot. Kialakulásukban a bőr baktériumoknak, a felszívódó varratoknak, a bőr alatti zsírszövet gyulladásának, a műtéti vérzéscsillapításnak, stb. lehet ok-okozati szerepe. Rendszeres kötéscsere, sebkezelés ezüst ionokat tartalmazó kötszerrel és antibiotikum szedés indokolt, az implantátum megmentése érdekében. A gyulladás megszűnését követően másodlagos bőrvarratot kell végezni, a jó minőségű heg érdekében.
A mellnagyobbítás lehetséges korai szövődményeinek a gyakorisága 2 % alatti. Remélem, hogy a rövid ismertetéssel sikerült a leselkedő veszélyekre felhívnom figyelmüket és érthetővé tenni, miért nem biztonságos csak hat-hét napot rászánni arra, hogy „gyorsan” megtörténjen a mellnagyobbítás.
A mellnagyobbítástól eltelt 1-2 év után kialakuló szövődményeket nevezzük korábbi késői szövődménynek. A valódi korai szövődmények a gyógyulás időszakában, az első 2 hónap során fordulnak elő. A mellnagyobbítás teljes gyógyulásának időtartama tapasztalataim szerint 8-10 hét. A köztes időszakban előforduló szövődmények besorolása a kezelő orvos döntésétől függ. Ha közelebb esik a műtéthez, akkor korainak vagy köztes szövődménynek nevezheti. A mellnagyobbítás valóban késői szövődményei a műtétet követően 6-8-10 évvel alakulnak ki, sajnos egyre nagyobb gyakorisággal, ahogy közeledünk a mellimplantátum kihordási idejének a végét jelentő 10 évhez.
A rovat kereteit meghaladná, ha az összes szövődményről külön írnék egy fejezetet. Ehelyett összefoglalom a késői szövődményeket. Döntő jelentőségű, hogy milyen fizikai jellemzőkkel bíró mellimplantátum került beültetésre. Mivel a gyártók egységesen 10 év kihordási időt szabnak meg, és az alap cseregarancia feltételek megegyeznek, érdemes megvizsgálni, hogy mely mellimplantátum gyártók biztosítanak szélesebb vagy teljes körűnek tartható garanciát. Az általános cseregarancia az első 10 év során bekövetkezett implantátum károsodásra (repedés, szivárgás) és a 3. és 4. fokozatú tokosodásra vonatkoznak. Fél oldali esetben az az általános szabály és gyakorlat, hogy 1 db mellimplantátumot adnak ingyenesen és ha kétoldali csere indokolt a szimmetria miatt, akkor a második implantátumot a páciensnek meg kell vennie. Kérdéses, hogy ad-e a gyártó a cseréhez pénzügyi támogatást? Tisztázni kell az életre szóló cseregarancia fogalmát. Sok félreértésre ad okot ez a kifejezés, mert sokan azt hiszik, hogy életük végéig, csere nélkül viselhetik azt a konkrét implantátumot, vagy azt hiszik, hogy a cseregarancia életük végéig érvényes. A lényeg az, hogy a 10 éven túl károsodott mellimplantátumokat is díjmentesen cseréli ki a legtöbb gyártó.
A szövődmények csoportosításának viszonylag új szempontja a jó- illetve a rosszindulatú szövődmény csoport. Utóbbi besorolás alá csak a BIA-ALCL betegség esik. A mellimplantátumhoz kapcsolódó rosszindulatú óriássejtes limfóma az angol rövidítés magyar megfelelője. A betegség a tok, azaz a mellimplantátumot körül vevő kapszula betegsége. Kezelése alapvetően műtéti: mindkét tok teljes eltávolítása az implantátumokkal együtt. Érintettség esetén a hónalji nyirokcsomókat is eltávolítják. Kiegészítő kezelés a betegség stádiumától függően szükséges kemo- és/vagy radioterápia.
A késői szövődmények esetében azok megelőzése a cél. Legelső a páciens biztonság, ennek érdekében a legbiztonságosabb mellimplantátumokat ajánljuk beültetésre. A kivizsgálás, a műtét, az utógondozás a szakma szabályai szerint történjen. A műtét után évente kötelező az ellenőrző vizsgálat, teljesen panaszmentes állapotban is. A protokollok szerint történjenek a képalkotó (UH, mammográfia, MRI) kontroll vizsgálatok. A tudatos mellimplantátum viselő páciens a legkisebb panaszt, változást is azonnal jelzi kezelő orvosának. Bármiféle túlzás és felelősség elhárítás szándéka nélkül gondolom hogy, az ellenőrző- és szűrővizsgálatokra évekig nem jelentkező páciensek felelősek abban, ha egy súlyosabb késői szövődmény időben nem kerül felismerésre.
